Egy nap apa, mikor hazajött, szólt a fiának. Sosem szólította úgy, hogy “fiam”, csak a nevén: “Balázs”.
– Balázs! Gyere, hoztam Neked valamit…
A fiú lejött a lépcsőn tetőtéri szobájából. Apja zavartan mosolygott az előszobában, kezében egy műbőr, játék cowboy kalappal…
– Tudod, ma éppen vásár van…és én meg pont arra jártam…és egyszer csak megláttam ezt a kalapot…és megvettem Neked…
– Aztán jutott eszembe, hogy Te már nem játszol ilyenekkel…
Balázsnak elszorult a torka…nem tudta mit mondjon, így csak annyi jött ki a száján, hogy:
– Nem baj…köszönöm! -majd visszasietett a szobájába.
Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, lerogyott az ágyára és zokogni kezdett…
14 éves volt…
(Copy Right! Csizi András 2017. Foto: Pixabay)
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Nem ismertem, köszönöm!
A történelem ismétli önmagát, ld,. Móra Úri kalap c. novelláját: mek.oszk.hu/00900/00965/00965.htm#3