Egyik este anya, -mint szinte mindig- most is a konyhában ült, a sörét kortyolgatta, cigizett és valami komoly könyvet olvasott.
(Nem is sejtette, hogy fia 13 évesen már meg-meg dézsmálja a cigi készletét. Hol az éppen a pulton felejtett -hogy ne tűnjön fel: szigorúan csak nemrég megkezdett- dobozból csent el 1-1 szálat, de később megfigyelte, hogy anya fizetéskor több dobozzal vesz, és feltölti vele a konyhaszekrény egyik fiókját, így a sok dobozból nem tűnt fel neki, hogy 1-1 hiányzik…)
– Osztálykirándulás lesz -szólt Balázs
Anya felnézet a könyvből, a szemében látszott, hogy Balázs megzavarta az olvasásban.
– Menj, apádtól kérj pénzt, nekem már nincs…
Balázs felállt, átsétált a csak pár éve elkészült, “családi összefogásban” épített hosszú-keskeny családi ház túlsó végébe: a nappaliba, amit egy nagy előszoba és “egy világ” választott el a konyhától.
Apa -mint szinte mindig- most is az ócska kanapén feküdt, és a TV-t nézte. Ő soha nem dohányzott, nem ivott, mindkettőt mélyen megvetette.
Balázs leült a fotelba mellé.
– Tavasszal osztálykirándulás lesz. Felmegyünk Budapestre, aztán tovább egészen Egerig. 3 napos.
– Minek? -kérdezte apa- Ott is csak házak vannak…
És nézte tovább a TV-t.
(Copy Right! Csizi András 2017. Foto: Pixabay)
