Anna baby első napjai

2015.02.09 után: folytatás

Előző irományomat ott hagytam abba, hogy megtörtént az első csók: anyuka és kislánya között…

A pillanat csodás volt, de már vitték is tovább. Már akkor is látszott: nem semmi ez a csaj, hiszen 3-an alig bírtak vele (2600 gramm tiszta izom :-):

Miután látták, hogy senkit sem akar bántani, megnyugodtak körülötte kedélyek, sőt: levetették velem a felsőm és megölelhettem én is így csupaszon. Erről sajnos nem készült kép…:-(, de az érzés megmaradt!

Amíg anyukát összefoltozták, én tartottam a karomban Anna baby-t abban a szobában, ahol előtte fél órával még a „fellépésre” készültünk. Begördült anyuka is és jöttek az első próbálkozások a szopizással. Órákat töltöttünk itt, senki nem siettetett…

Saját szobát kértünk, kerül amibe kerül. Nem egy hotel minőség, de még mindig sokkal jobb volt így, mint sokakkal osztozni az egy légtéren. Az sem zavart, hogy ilyen volt egy kórházi reggeli:

hiszen én is + természetesen anyuka anyukája is folyamatosan hoztuk a kaját. Egész napokat voltam velük, mert természetesen azonnal kivettem 2 hét szabadságot, amit aztán megtoldottam még az 5 nap apaszabadsággal.

Viszont a saját szoba sem védett meg egyes ápolónőktől. Bár alapvetően segítőkészek, rendesek voltak, de akadt köztük túlbuzgó is, akit még az előző rendszer nevelt, tanított és nem sikerült haladni a korral. Berontott, hogy: „Apuka, mit keres itt? A gyereknek 2 óránként szopiznia kell, el kell vinnem előtte tisztába tenni, lemérni…”. Én pedig mondtam: „én vagyok az apukája és éppen alszik rajtam, úgyhogy a baby egyelőre marad…”:

Először nem tudott mit mondani, aztán látta, hogy nincs mit tenni, így csak annyit tudott kinyögni, hogy: „akkor később visszajövök…”.

“Renitenskedtünk” is, mert egyszer a benti „rabruhája” pisis lett, ezért ráadtam az otthonról hozott vagányat. A felirat: „Álomcsajszi”:

Persze le lettünk cseszve, hogy nem öltöztethetjük saját ruhába, szólni kellett volna, hogy adjanak másikat…Na, meg voltam ijedve, mondanom se kell 🙂

Aztán az okozott még gondot, hogy a csendes pihenő sosem volt csendes. Valaki mindig jött vérnyomást mérni, infúziót cserélni, baby-t ellenőrizni stb.. A sokszor sírós éjszakák után sem volt lehetőség valódi pihenésre nappal sem.

De összességében nem panaszkodhatunk, akkor jöttem-mentem, amikor csak akartam, mint ahogy a nagyszülők is.

Közben otthon is készültem a hazajövetelre. Összeraktam Anna baby fészkét:

Az 5 napból az utolsó kettő nagyon lassan és nem feszültség-mentesen telt, mivel Anna baby nem vitte túlzásba a szopizást, az alvást annál inkább, úgyhogy a súlya nem sokat gyarapodott + némi sárgulást is mutatott…

De mi megbeszéltük a párommal, hogy akármi is lesz: az 5. nap saját felelősségre hazamegyünk, mert az otthoni nyugalom már nagyon hiányzik.

Szerencsére végül nem kellett szembemennünk a protokollal, mert Anna baby pont határértékkel mérlegelt, így hivatalosan is mehettünk. Így nézett ki útra készen, bebugyolálva:

Érzékeny búcsút vettünk a doktor bácsitól, és szülésznőtől kis ajándékok(mellé rejtett nagy ajándék)kal kísérve. (Jut eszembe: egyik nap bevisszük Anna baby-t megmutatni mi lett belőle).

Otthon aztán Anna baby bekerült a bárány-szőrrel bélelt fészkébe. Íme:

És persze anyuka nyugalma meghozta a gyümölcsét, jobban beindult a tejtermelés és bár Anna baby továbbra is lusta volt szopizni, fecskendőből megkapta a maga adagját és kezdett magához térni, néha már a szemét is kinyitotta (itt éppen a fülét rágom :-):

És ahogy kezdett önmaga lenni, nem követni, hanem egyből diktálni kezdte a divatot. A felirat: „Apuci kedvence vagyok”:

Felirat: „A környék legjobb csaja”:

De nem érte be csak ruhákkal, tovább fokozta „napszemcsivel”:

Így teltek az első napjai: sok alvás, 3-4 óránként kaja. Váltott műszakban tudtuk ellátni, mert a lefejt tejet én is neki tudtam adni a fecskendővel. Néha bevállaltam teljes éjszakákat is, hogy anyuka legyen pihent, és „tej-termelékeny”:-)

Azt hiszem nem csoda, hogy ezek után korán hívővé vált és elkezdett imádkozni: „Istenem, add, hogy túléljem ezeket az „őrült” szülőket…” 🙂

Folyt. köv…